Negyedik hét

A halálom hete következett. Mivel az előző héten nem voltam suliban, ezért a múltheti és az eheti dolgozatok is mind rám vártak. Hétfőn szerencsére még nem volt semmi. Elmentem angoltanárhoz és hazamentem. 18:30-kor kezdtem neki a tanulásnak. Kb. 22:30-ig CSAK az írásbelit csináltam és még utána tanulhattam meg, amiket kiírtam. A fizikám borzalmasan sikerült, egészen pontosan annyira, hogy a tanárom inkább nem írt rá jegyet. Mondanom sem kell ez nagyon jót tett az önbizalmamnak (annak a kevéskének, ami addig volt). Szerdán kémia fakton dogát írtunk, amire nem is készültem, de még nem tudom az eredményét. Aznap jött el a teljes összezuhanás, lefekvés előtt 20 percen keresztül bőgtem. Csütörtökön az előző esti jó kedvemmel mentem el suliba. Az első két órát túléltem, a harmadikon sírtam, a negyediken dogát írtam bioszból. Az ötödik órám az angol lektorral volt, ahol magamról kellett volna beszélni, de nem igazán jött össze, a hatodik órára sírva mentem be. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. . A pénteket nagy nehezen túléltem, mert csak egyetlen cél lebegett a szemem előtt: este megyünk be városba. Hazajöttem és mentem vissza táncra. Táncon sem éreztem valami huu de jól magam, de sikerült nem elsírnom magam. Pisti eljött elém és utána mentünk Viviékhez. Mivel egész nap zuhogott az eső, ezért minden tiszta víz volt, de fel voltunk készülve. Vivi hozott zsepiket hogy letöröljük a padot, de arra nem számítottunk, hogy a felettünk lévő fáról ránk fog csepegni a víz. Ezt az apró dolgot leszámítva nagyon jó esténk volt. Szombaton feljött Pisti hozzánk és beszélgettünk meg tv-ztünk. Vasárnap feljöttek unokatesómék és tanulhattam a törit. Remélem nem fogok meghalni a következő héten.

Harmadik hét

Jól éreztem én vasárnap hogy valami nem jó. Végigszenvedtem a hétfőmet. Az angoltanárom ajánlott egy remek gyógymódot, de sajnos nem tudtam kipróbálni, mert kedden elmentem orvoshoz és felírt pár gyógyszert. Kedden apa levitt a megyei könyvtárba, hogy kémia könyvet szerezzek, amég meg nem érkezik a sajátom. Az egész hetet itthon töltöttem és végre boldognak éreztem magam. Szombaton egész nap Pistivel voltam, vasárnap pedig egy csodás vasárnapi ebédet fogyasztottunk el, amit anya csinált, csak sajnos nagyi nem volt velünk.

Második hét

Túl vagyok a második héten is. Megkaptam az első ötösömet irodalomból meg énekből. Az osztálytársaimmal nagyon vártuk hogy elteljen a hét, mert pénteken osztálykirándulásra mentünk. Hétfőn végeztem a suliban 13:15-kor és Pistivel elmentünk nyelvvizsgára jelentkezni. A jelentkezés után felmentem hozzájuk mert volt még elég időm az angol órámig. Teljesen fáradtan másztam haza, alig vártam, hogy hazaérjek és hogy 'nekilendülhessek a tanulásnak'. Kedden szerencsére nem volt első órám, így egyik barátnőmmel elmentünk befizetni a nyelvvizsgát. Egész héten csak a kirándulásra tudtam gondolni. Csütörtökön angol után anyával elmentünk bevásárolni a kirándulásra. Kicsit sok dolgot vettünk, de a fene se gondolta hogy nem fog elfogyni. Szombaton, mikor Miskolcra értünk alig vártam, hogy hazaérjek és végre kidőlhessek. Nagyon korán elaludtam és aludtam kb másnap délig. Délután feljött Pisti és vele töltöttem a vasárnapot. Holnap egy újabb hét és kezdek rosszul lenni.

Osztálykirándulás

Idén két napos kirándulásra mentünk az osztállyal. Sok tervezett helyszínünk volt, amiből majdnem mindegyiken jártunk.

Szeptember 11. péntek

Első úti célunk Edelény volt, ahol a kastélyba mentünk. Megnéztünk egy rövid filmet a kastély történetéről, majd egy idegenvezető segítségével körbejártuk. Az egyik szobában Petrával megpillantottunk egy tükröt és úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki a tükörben pózolós képet.

Tanár úr úgy döntött, hogy mikor Petrával csináltunk képet ő is csatlakozik és így született a közös képünk. 

A bejárat előtt készült néhány osztálykép is. 

Második állomásunk a szalonnai templom volt. Itt csak egyetlen kép készült, azt is osztálytársam készítette és eléggé viccesnek találta.

Következő hely, ahova ellátogattunk, az Szinpetri volt, hogy megnézzük a világ legnagyobb könyvét. Itt a könyvről úgy emlékszem nem lehetett képet csinálni és ezért sajnos nincs is róla képem. Itt megnéztünk egy kiállítást a könyvnyomtatásról és a papír készítésről, azután a hölgy, akié az egész múzeum hátravezetett minket a kertbe. 

A nap utolsó helye, ahova mentünk Aggtelek volt. Én személy szerint ezt vártam a legjobban, mert még sosem voltam a cseppkő barlangban. Szerencsére vittem magammal vastag kabátot, de arra már nem gondoltam hogy a lábam is fázni fog és az út felénél már nagyon fáztam. A látvány csodálatos volt. Miután kiértünk a barlangból tanár úr úgy gondolta, hogy menjünk hegyet mászni, így hát az osztályból páran fel is másztunk. Készítettek rólunk képet és természetesen én is csináltam a lentiekről képet.

A végállomás pedig a szállás volt: Szögliget. Paprikás krumplit csinált egyik osztálytársam bográcsban. A fiúk tüzet raktak és fát vágtak, a lányok és a kísérő tanárok pedig pucolták és vágták a vacsorához valót. Beszélgettünk, sztorizgattunk és nevettünk a tűz mellett, nagyon hangulatos volt az esténk.

Szeptember 12. szombat

Sajnos mivel idegen helyen aludtunk, ezért nem tudtam aludni az éjszaka és a második napnak nagyon fáradtan kezdtem neki. 5:45-kor keltünk. Reggel kaptunk reggelit a szálláson, de mivel nem szoktam reggelizni ezért nem bírtam megenni és a buszon rosszul is lettem. Összepakoltunk a szobákban, majd bepakoltunk a buszba és el is indultunk. Egy 3 órás út állt előttünk. Úgy fél-háromnegyed óra után megálltunk, mert többen is rosszul lettek a buszon. 

Első állomás Szepes-vára volt, ahol nem túl sok időt töltöttünk. Természetesen a hegymászás itt sem maradhatott el, ezért nekivágtunk a meredek hegyoldalnak, hogy feljussunk a várhoz. A kilátás gyönyörű volt, bár nekem a vár nem nagyon tetszett.

Szepes vára után a Szepesi káptalan következett. Itt bementünk a templomba.

Szlovákiai utunk utolsó állomása Kassa volt, ahol több helyre is be szerettünk volna menni, de sajnos nem volt lehetőség rá. Koszorút helyeztünk el a Rákóczi-szobornál, majd szabad programra mentünk. 

Első hét

Az első hét az iskolában mindig nagyon csodálatos. A legrosszabb az egészben a koránkelés, amihez még nem igazán sikerült hozzászoknom. Hétfőn megvolt az évnyitó. Újra felvehettem az egyenruhát, ami ebben a melegben külön élvezet volt. Kedden 4 osztályfőnökink volt, ahol megbeszéltük a teendőinket az éven és bemutatkozott nekünk az új osztálytársunk. Megkaptuk a csodálatos órarendet, ami első pillantásra elég szivatósnak nézett ki, de ahogy nézegettem annyira nem is szörnyű. Szerdán volt a szülinapoom! A csütörtök és a péntek gyorsan elment. Szombaton kimentünk Arnótra és a hétvégét ott töltöttük anyáékkal és Pistivel. Még nem igazán sikerült hozzászoknom a gondolathoz, hogy suli van, de csak lesz majd valahogy.

Szülinapom

Ma van a szülinapoooom!
Csodálatosan kezdődött a reggelem. Először is elfelejtettem ébresztőt állítani. Szerencsére anya bejött ébreszteni és így nem késtem el a suliból, igaz nem volt első órám, de a barátnőimmel megbeszéltük, hogy reggel beülünk a Vikingbe kávézni. Összeszedtem magam és elindultam a buszhoz. Vivivel megbeszéltük, hogy leszállok náluk és együtt besétálunk a városba (mert egy megállóra laknak a sulitól és a városháztértől). Lucácska drága az utolsó utáni pillanatban ugrott le a buszról, mert majdnem elfelejtett leszállni. Sokkos állapotba kerültem de úgy felpörögtem, hogy nem foglalkoztam semmivel. Beültünk a Vikingbe és jöttek a többiek is. A jókívánságok mellett csokikat is kaptam tőlük. Az iskolától azt kaptam ajándékba, hogy 8-9. órában kémia fakton ülhettem. Túléltem a napot, majd vártam a barátomat, aki jött velem haza szülinapozni. Elég sokat vártam rá, amikor egyszer csak megpillantottam egy rózsával, egy tortával és egy növénykével, amiről akkor még nem tudtam, hogy micsoda, mert be volt csomagolva, de később kiderült, hogy egy szerencsebambusz volt. Itthon anya a kedvenc kajámmal várt: sült krumpli, wok-os csirke és fűszeres kukorica.

Természetesen anyáéktól is kaptam egy tortát.

Életem egyik legjobb szülinapja volt a 17. és nagyon nagyon köszönöm minden résztvevőnek és mindenkinek, aki felköszöntött és köszönöm az ajándékokat is!