Sziasztok! :)
 Ismét eltöltöttem egy csodálatos napot Pistivel. Ma felmentünk az Avasra, ahova tavaly júniustól egy fél éven keresztül mentünk. Emlékeket idéztünk és fényképeztem. Elég sokat, amitől Pisti már kb el akart küldeni a francba. Úgy néztünk ki, mint valami turisták de elég vicces volt. Az út a kilátóhoz a temető mellett vezetett fel, ahol a temetőt és a lépcsősort csak egy ilyen ponthegesztett kerítés választja el a temetőt a lépcsőtől, tehát pont be lehet látni, ami egyébként nagyon jó mert én szeretem a temetőket, de ez a mai ez elég vicces volt. Elkezdtünk felfelé sétálni és észrevettük, hogy egy nő a temetőben fenékkel a lépcsősor felé könnyít magán. Elbújt egy fa mögé, de szerintem azzal nem számolt, hogy mögötte ott van a lépcső, ahonnan prímán be lehet látni. Először elszörnyülködtem aztán a végén már csak nevettünk rajta. De komolyan nem fér a fejembe, hogy egy tisztességes (legalábbis annak nézett ki) nő miért pont a temetőbe kell, hogy elvégezze a nagy dolgát?! ott volt végig az erdő, ahol jóval több fa van és bokor, ahova bebújhatott volna nem pont a lépcső mellett na mindegy. 
 Mászkáltunk fent a kilátónál és úgy egy óra után elindultunk le a városba. Ugyanazon az útvonalon mentünk mint tavaly, mikor még csak ismerkedtünk. Nagyon jó érzés volt. Aztán elmentünk egy játszótér mellett, ahova természetesen be is mentünk. Hintázni akartam, amire hamar rájöttem hogy rossz döntés, mert hihetetlen kényelmetlen volt. Leültünk egy ilyen lipityóka szerűre és ott elmeséltük egymásnak a szerelmi életünket. Érdekes volt, hogy pont egymásnak meséljük el, hogy kik voltak előttünk egymásnak, de nekem tetszett. Miután kijátszótereztük magunkat elsétáltunk Pistiékhez. Kiderült, hogy nem ismeri a Macseb című mesét, amin teljesen kiakadtam. Kiskoromban az volt az egyik kedvenc mesém, ő meg nem is ismeri hát miez?! Na mindegy. Imádom az ilyen sétálgatós, merengős, beszélgetős napokat főleg ha ezzel a lököttel tölthetem.