Valahogy éreztem, hogy a blog írás nem az én műfajom, mert vagy megfeledkezem róla vagy ha nem felejtem el, akkor túl későn jut eszembe. Az elmúlt 4 hétben sok dolog történt. 
 Először is 8-án, ahogy az előző bejegyzésben megemlítettem zarándoklatra mentünk Kazincbarcikára. Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de a végére egy egész jó nappá vált. Sajnos pénteken ugyanúgy suliba kellett mennünk. Pénteken pusztán csak annyira voltam fáradt, hogy angolra beraktam az összes cuccomat, csak táncra felejtettem el ruhát vinni.. De nem is én lennék tényleg.
 A következő hét a teljes szétszórtság és izgalom hete volt. 14.-e volt a hét egyik csúcspontja. Egész nap rosszul voltam suliban és a még jobb dolog az egészben az volt, hogy háromnegyed 4-kor végeztem suliban, 4-re angol tanárhoz kellett mennem, majd 6 órától a Művészetek Házában egy olasz előadást néztünk meg. Reggel 7:30-tól kb. 20:30-ig otthon sem voltam, mert rohangáltam mindenhova, mint a mérgezett egér. Az előadás nekem nagyon tetszett, mert mindig is érdekeltek azok a dolgok, amik a világháborúkkal kapcsolatosak. Pénteken nem mentem suliba, hogy le tudjak nyugodni, majd eljött a szombat.  Az a nap, amire már július óta készülök: a nyelvvizsga napja. Reggelt 9 órakor kezdődött és fél 2 körül már végeztem is. Az eredményre még várhatok 2 hetet, de nagyon remélem, hogy meglesz. 
 Közben folynak természetesen az előkészületek a diákigazgató választásra. Megrendeltük a kellékeket, szervezzük a programokat és megvannak az első képkockák a filmhez. Azt terveztük, hogy az őszi szünetben elkezdjük a film nagyobb részének a forgatását, de kellékek hiányában nem lehet. 
 A teljes őszi szünetemet Pistivel töltöttem, Egyik nap sem mozdultunk ki a házból. 
 Természetesen a temetőket is megjártuk. 26-án Szomolyára mentünk apával és a nővérével, 29-én Mamáékkal mentünk Arnótra, a Szentpéteri kapuba és a Deszka temetőbe. 30-án szintén apáékkal mentünk Répáshutára.
 Összességében jó volt a szünetem, csak nagyon rövid. Egyáltalán nem akarok visszamenni a suliba. Holnap tanulni fogok, aztán újabb másfél hónapos szenvedés jön a téli szünetig. 

Ötödik hét

Újabb húzós hét. Hétfőn töriből dogát írtunk, ami 4-es lett és úúúgy örültem neki. Szerdán matekból írtam egy 5-ös dogát, amin nagyon meglepődtem, mert olyan anyagból írtuk, amit nem igazán értettem. Csalódások sora ért az osztályban, majd pénteken kampányfőnöknek választottak engem. Örültem, hogy az osztály egy ilyen feladattal bízott meg, de ugyanakkor elgondolkodtam, hogy mennyi idegeskedéssel fog ez majd járni. Pénteken tesin magasugrást gyakoroltuk. Az ollózó technikás része ment, de pár ugrás után a flop-ot kezdtük el csinálni. Híres ügyességemnek köszönhetően úgy meghúztam a hátamat, hogy a nap további részében a levegővétel is borzasztó kínokkal járt. Délután elmentem táncra, ahol kímélő nyújtást csináltam a hátam miatt. Tánc után találkoztunk Vivivel. Olyan 10 óra körül értünk haza és szerencsére Pisti hazakísért, így nem féltem hazajönni.
 Szombaton bevásárlós nap volt. Elmentünk Pistivel turkálóba, ahol két pólóval és egy nadrággal gazdagodtam. Vettem még két textilfilcet is. Vacsorára anya a kedvencemet készítette: milánói alapos, darálthúsos, sajtos penne tésztát sütött. 
 Vasárnap pedig kitakarítottam a szobámat és tanultam a következő hétre. Szerencsére nem lesz olyan durva hét, mert szerdán hangverseny lesz, csütörtökön pedig zarándoklatra megyünk. 

Negyedik hét

A halálom hete következett. Mivel az előző héten nem voltam suliban, ezért a múltheti és az eheti dolgozatok is mind rám vártak. Hétfőn szerencsére még nem volt semmi. Elmentem angoltanárhoz és hazamentem. 18:30-kor kezdtem neki a tanulásnak. Kb. 22:30-ig CSAK az írásbelit csináltam és még utána tanulhattam meg, amiket kiírtam. A fizikám borzalmasan sikerült, egészen pontosan annyira, hogy a tanárom inkább nem írt rá jegyet. Mondanom sem kell ez nagyon jót tett az önbizalmamnak (annak a kevéskének, ami addig volt). Szerdán kémia fakton dogát írtunk, amire nem is készültem, de még nem tudom az eredményét. Aznap jött el a teljes összezuhanás, lefekvés előtt 20 percen keresztül bőgtem. Csütörtökön az előző esti jó kedvemmel mentem el suliba. Az első két órát túléltem, a harmadikon sírtam, a negyediken dogát írtam bioszból. Az ötödik órám az angol lektorral volt, ahol magamról kellett volna beszélni, de nem igazán jött össze, a hatodik órára sírva mentem be. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. . A pénteket nagy nehezen túléltem, mert csak egyetlen cél lebegett a szemem előtt: este megyünk be városba. Hazajöttem és mentem vissza táncra. Táncon sem éreztem valami huu de jól magam, de sikerült nem elsírnom magam. Pisti eljött elém és utána mentünk Viviékhez. Mivel egész nap zuhogott az eső, ezért minden tiszta víz volt, de fel voltunk készülve. Vivi hozott zsepiket hogy letöröljük a padot, de arra nem számítottunk, hogy a felettünk lévő fáról ránk fog csepegni a víz. Ezt az apró dolgot leszámítva nagyon jó esténk volt. Szombaton feljött Pisti hozzánk és beszélgettünk meg tv-ztünk. Vasárnap feljöttek unokatesómék és tanulhattam a törit. Remélem nem fogok meghalni a következő héten.

Harmadik hét

Jól éreztem én vasárnap hogy valami nem jó. Végigszenvedtem a hétfőmet. Az angoltanárom ajánlott egy remek gyógymódot, de sajnos nem tudtam kipróbálni, mert kedden elmentem orvoshoz és felírt pár gyógyszert. Kedden apa levitt a megyei könyvtárba, hogy kémia könyvet szerezzek, amég meg nem érkezik a sajátom. Az egész hetet itthon töltöttem és végre boldognak éreztem magam. Szombaton egész nap Pistivel voltam, vasárnap pedig egy csodás vasárnapi ebédet fogyasztottunk el, amit anya csinált, csak sajnos nagyi nem volt velünk.

Második hét

Túl vagyok a második héten is. Megkaptam az első ötösömet irodalomból meg énekből. Az osztálytársaimmal nagyon vártuk hogy elteljen a hét, mert pénteken osztálykirándulásra mentünk. Hétfőn végeztem a suliban 13:15-kor és Pistivel elmentünk nyelvvizsgára jelentkezni. A jelentkezés után felmentem hozzájuk mert volt még elég időm az angol órámig. Teljesen fáradtan másztam haza, alig vártam, hogy hazaérjek és hogy 'nekilendülhessek a tanulásnak'. Kedden szerencsére nem volt első órám, így egyik barátnőmmel elmentünk befizetni a nyelvvizsgát. Egész héten csak a kirándulásra tudtam gondolni. Csütörtökön angol után anyával elmentünk bevásárolni a kirándulásra. Kicsit sok dolgot vettünk, de a fene se gondolta hogy nem fog elfogyni. Szombaton, mikor Miskolcra értünk alig vártam, hogy hazaérjek és végre kidőlhessek. Nagyon korán elaludtam és aludtam kb másnap délig. Délután feljött Pisti és vele töltöttem a vasárnapot. Holnap egy újabb hét és kezdek rosszul lenni.

Osztálykirándulás

Idén két napos kirándulásra mentünk az osztállyal. Sok tervezett helyszínünk volt, amiből majdnem mindegyiken jártunk.

Szeptember 11. péntek

Első úti célunk Edelény volt, ahol a kastélyba mentünk. Megnéztünk egy rövid filmet a kastély történetéről, majd egy idegenvezető segítségével körbejártuk. Az egyik szobában Petrával megpillantottunk egy tükröt és úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki a tükörben pózolós képet.

Tanár úr úgy döntött, hogy mikor Petrával csináltunk képet ő is csatlakozik és így született a közös képünk. 

A bejárat előtt készült néhány osztálykép is. 

Második állomásunk a szalonnai templom volt. Itt csak egyetlen kép készült, azt is osztálytársam készítette és eléggé viccesnek találta.

Következő hely, ahova ellátogattunk, az Szinpetri volt, hogy megnézzük a világ legnagyobb könyvét. Itt a könyvről úgy emlékszem nem lehetett képet csinálni és ezért sajnos nincs is róla képem. Itt megnéztünk egy kiállítást a könyvnyomtatásról és a papír készítésről, azután a hölgy, akié az egész múzeum hátravezetett minket a kertbe. 

A nap utolsó helye, ahova mentünk Aggtelek volt. Én személy szerint ezt vártam a legjobban, mert még sosem voltam a cseppkő barlangban. Szerencsére vittem magammal vastag kabátot, de arra már nem gondoltam hogy a lábam is fázni fog és az út felénél már nagyon fáztam. A látvány csodálatos volt. Miután kiértünk a barlangból tanár úr úgy gondolta, hogy menjünk hegyet mászni, így hát az osztályból páran fel is másztunk. Készítettek rólunk képet és természetesen én is csináltam a lentiekről képet.

A végállomás pedig a szállás volt: Szögliget. Paprikás krumplit csinált egyik osztálytársam bográcsban. A fiúk tüzet raktak és fát vágtak, a lányok és a kísérő tanárok pedig pucolták és vágták a vacsorához valót. Beszélgettünk, sztorizgattunk és nevettünk a tűz mellett, nagyon hangulatos volt az esténk.

Szeptember 12. szombat

Sajnos mivel idegen helyen aludtunk, ezért nem tudtam aludni az éjszaka és a második napnak nagyon fáradtan kezdtem neki. 5:45-kor keltünk. Reggel kaptunk reggelit a szálláson, de mivel nem szoktam reggelizni ezért nem bírtam megenni és a buszon rosszul is lettem. Összepakoltunk a szobákban, majd bepakoltunk a buszba és el is indultunk. Egy 3 órás út állt előttünk. Úgy fél-háromnegyed óra után megálltunk, mert többen is rosszul lettek a buszon. 

Első állomás Szepes-vára volt, ahol nem túl sok időt töltöttünk. Természetesen a hegymászás itt sem maradhatott el, ezért nekivágtunk a meredek hegyoldalnak, hogy feljussunk a várhoz. A kilátás gyönyörű volt, bár nekem a vár nem nagyon tetszett.

Szepes vára után a Szepesi káptalan következett. Itt bementünk a templomba.

Szlovákiai utunk utolsó állomása Kassa volt, ahol több helyre is be szerettünk volna menni, de sajnos nem volt lehetőség rá. Koszorút helyeztünk el a Rákóczi-szobornál, majd szabad programra mentünk. 

Első hét

Az első hét az iskolában mindig nagyon csodálatos. A legrosszabb az egészben a koránkelés, amihez még nem igazán sikerült hozzászoknom. Hétfőn megvolt az évnyitó. Újra felvehettem az egyenruhát, ami ebben a melegben külön élvezet volt. Kedden 4 osztályfőnökink volt, ahol megbeszéltük a teendőinket az éven és bemutatkozott nekünk az új osztálytársunk. Megkaptuk a csodálatos órarendet, ami első pillantásra elég szivatósnak nézett ki, de ahogy nézegettem annyira nem is szörnyű. Szerdán volt a szülinapoom! A csütörtök és a péntek gyorsan elment. Szombaton kimentünk Arnótra és a hétvégét ott töltöttük anyáékkal és Pistivel. Még nem igazán sikerült hozzászoknom a gondolathoz, hogy suli van, de csak lesz majd valahogy.